A vizsgált szabadalmak bemutatása
A PatentReview projekt két, egymással szorosan összefüggő, Magyarországon hatályos európai szabadalom műszaki és jogi elemzésével foglalkozik:
E038266 – az EP 3183680 B1 európai szabadalom magyar hatályosítása.
E058164 – az EP 3355224 B1 európai szabadalom magyar hatályosítása.
Mindkét szabadalom ugyanazon találmánycsaládba tartozik, és ugyanazt a műszaki problémát kívánja megoldani: hogyan lehet egy elektronikus dokumentum aláírását vagy egy digitális hitelesítési folyamatot biometrikus azonosítással biztonságosabbá tenni.
A probléma, amelyre a szabadalom megoldást kínál
Napjainkban egyre több ügyet intézünk elektronikusan: szerződéseket írunk alá, banki tranzakciókat hagyunk jóvá vagy online azonosítjuk magunkat.
A hagyományos elektronikus aláírási rendszerek elsősorban kriptográfiai kulcsokra és tanúsítványokra épülnek. A vizsgált szabadalmak ezt a folyamatot biometrikus azonosítással egészítik ki annak érdekében, hogy a rendszer a felhasználó személyazonosságát biometrikus jellemzők – például ujjlenyomat vagy arckép – segítségével is ellenőrizni tudja.
A szabadalom működése röviden
Egyszerűsítve a szabadalom az alábbi lépéseket írja le:
A felhasználó elektronikus aláírást vagy hitelesítést kezdeményez.
A szerver egy úgynevezett challenge (kihívás) értéket állít elő, amely többek között egy vetítési (projection) paramétert tartalmaz.
A kliens eszköz a felhasználó biometrikus adatát e paraméter felhasználásával átalakítja.
Az átalakított biometrikus adat visszakerül a szerverhez.
A szerver ellenőrzi az adatot, majd ennek eredménye alapján jóváhagyja vagy elutasítja az elektronikus aláírást vagy a hitelesítést.
Miért fontos ez a két szabadalom?
A két vizsgált szabadalom a biometrikus elektronikus aláírás és az elektronikus autentikáció területére vonatkozik, amely napjaink egyik legfontosabb informatikai és kiberbiztonsági szakterülete.
A nyilvánosságra került információk alapján a szabadalmak hasznosítása jelentős gazdasági értéket képvisel, és a feltalálók részére számottevő hasznosítási díj kifizetésére került sor. Erre tekintettel különösen fontos, hogy a szabadalmak érvényessége ne feltételezések vagy közéleti viták alapján kerüljön megítélésre, hanem a hatályos jogszabályok szerint lefolytatott hivatalos eljárásban, műszaki és jogi bizonyítékok alapján.
Meggyőződésünk, hogy egy ilyen jelentőségű szabadalom esetében a feltalálók, a jogosultak, a szakmai közösség és a társadalom közös érdeke egy olyan átlátható eljárás, amely egyértelmű választ ad arra, hogy a szabadalmak megfelelnek-e a szabadalmazhatóság törvényben meghatározott feltételeinek. Amennyiben igen, az ezt alátámasztó döntés megerősíti a szabadalmak jogszerűségét; amennyiben nem, a jogrend biztosítja a megsemmisítés lehetőségét.
Mit vizsgálunk?
A projekt ugyanakkor nem azt vizsgálja, hogy a biometrikus elektronikus aláírás általában hasznos vagy megvalósítható technológia-e. A vizsgálat kizárólag arra irányul, hogy a konkrét E038266 és E058164 lajstromszámú szabadalmak megfelelnek-e a szabadalmazhatóság jogszabályban meghatározott feltételeinek.
A PatentReview megközelítése
Elemzéseink célja nem előre eldönteni a szabadalmak sorsát.
A következő fejezetekben lépésről lépésre bemutatjuk:
mit állítanak a szabadalmak;
milyen műszaki megoldásokat ismertetnek;
milyen korábbi technika állását hivatkoznak;
milyen műszaki és jogi kérdések merülnek fel;
valamint milyen bizonyítékokra épülnek elemzéseink.
A végső döntést minden esetben kizárólag az arra hatáskörrel rendelkező hatóság vagy bíróság hozhatja meg.
Szemléltetés a feltalálói tevékenység hiánya és az elégtelen feltárás közötti különbséghez
A megsemmisítési kérelmünkben az EPC 56. cikk szerinti kifogások mellett az EPC 83. cikk szerinti elégtelen feltárásra is hivatkozunk. E két jogalap közötti különbség szemléltetésére a következő analógia szolgál.
Képzeljünk el egy gyümölcspite-receptet, amely felsorolja a szükséges hozzávalókat — gyümölcs, liszt, cukor, fahéj —, de nem közli, milyen gyümölcsről van szó: alma, körte, cseresznye vagy szilva. E gyümölcsök víztartalma, savassága és sűrítési igénye jelentősen eltér egymástól, ezért a recept e nélkül még a legalapvetőbb kérdésre sem ad választ: nem tudni, milyen tésztát, milyen sűrítőanyagot és milyen elkészítési technikát kellene alkalmazni. A recept a tésztakészítés és a gyümölcs feldolgozásának technikáját egyébként helyesen nem részletezi — ez a gyakorlott házi cukrász számára rutinszerűen elvégezhető, közismert lépés (CGK Common General Knowledge), amelynek kihagyása önmagában nem hiányosság.
Ám még ha a cukrász valamilyen okból ki is választana egy gyümölcsöt, a recept akkor sem közli a liszt és a gyümölcs helyes arányát. Ez az arány nem olyan jellemző, amelyet rutinszerű próbálkozással, korlátozott számú kísérlettel megbízhatóan meg lehetne állapítani: a helyes arány további, szintén meg nem adott tényezőktől is függ — hogy hány adag pitét sütünk egyszerre, és milyen édes vagy savanyú az adott gyümölcs —, ezért annak meghatározása önálló receptfejlesztést, azaz a cukrász saját, a recepttől független szakmai ráfordítását igényelné.
A jelen szabadalom pontosan ugyanebben a kettős hibában szenved, méghozzá fokozott mértékben.
A leírás a "biometrikus adatot" — a recept "gyümölcsének" megfelelő alapelemet — egységesen, modalitástól függetlenül kezeli, miközben a leírás maga sorolja fel az egymástól élesen eltérő kiviteli alakokként a kézírásos aláírás-dinamikát, az íriszképet, az ujjlenyomatot, az arcképet, sőt az egérmozgás-alapú adatot is, anélkül hogy az 1. igénypont, vagy bármely más igénypont megjelölné, melyik modalitásra vonatkozik az eljárás. E modalitások matematikai szerkezete — dimenziója, eloszlása, redundanciája — alapvetően különbözik egymástól, ezért egyetlen, modalitásfüggetlen projekciós szabály eleve nem képzelhető el úgy, hogy az valamennyi kiviteli alak esetében egyaránt működjön. A leírás tehát — a recepthez hasonlóan — már azt sem közli, "milyen gyümölcsről" van szó.
Emellett — a recepthez hasonlóan itt is — a leírás a rutinszerű, közismert lépéseket (például a hash-képzés vagy az XOR-alapú adattársítás) helyesen nem részletezi, hiszen azok a szakember általános tudásának részét képezik. A találmány szempontjából egyedüli, CGK-ból nem pótolható elemet azonban — a projekció kimeneti dimenziójának helyes megválasztását, illetve annak alsó és felső korlátját — a leírás egyáltalán nem közli, és ez a hiány a modalitás meghatározatlansága miatt még súlyosabb: a helyes dimenzió modalitásonként eltérő, meg nem adott változóktól (a megkülönböztetendő minták száma, a megengedett torzítás mértéke, a bemeneti adat natív dimenziója és szerkezete) függ, ezért annak meghatározása nem rutinszerű kísérletezés, hanem önálló matematikai belátás eredménye volna.
Következésképpen a szabadalom leírása — az almát/körtét/cseresznyét meg sem nevező, arányokat sem közlő recepthez hasonlóan — nem teszi lehetővé, hogy a szakember a találmányt a teljes igényelt oltalmi körben, megbízható, elvi alapon, saját feltalálói tevékenysége nélkül megvalósítsa. Egy véletlenül működő megvalósítás előfordulhat, ez azonban nem a leírás tanításának, hanem a szakember saját, azon túlmutató munkájának eredménye — ez pedig pontosan az EPC 83. cikk szerinti elégtelen feltárás jogi mércéje.